VALLOMÁS Szonett .CXXXVII. 137

VALLOMÁS
Szonett .CXXXVII. 137
Írta:Ács Nagy Éva

Egy szál tűzpiros virág, tőlem, neked,
Egy sóhaj, egy álom, és egy szebb jövő.
Veled mintha, megállt volna az idő,
gyenge én, kit neked kell megvédened.

Rímelő szóvirág, s benne vallomás,
Mellyel átadom a dobogó szívem.
Mely örökké neked ver csak, már hűen,
Csak te kellesz nekem, többé senki más!

Vigyázz rá, hogy ne törd össze virágom,
Ne taszítsd le, sötét mélybe az álmom,
Akarom, hogy éljen ez a szerelem.

Szeretlek kedvesem, most, s mindörökre,
Sors! E szerelmet nem csalhatod tőrbe,
Ellened már, erősen kell küzdenem!