Ács Nagy Éva
Kezed fognám
Szempillámon ül, furcsa éji álom,
kezed fognám, de sehogy nem találom,
halvány árnyékká lett minden emléked,
kezemben tartom, összetépett képed.
Kezed még úgy fognám, de el nem érlek,
kóbor, gomolygó felhők közé lépek,
de szívemben jól érzem az illatod,
hallom jól, benne dobbanó sóhajod!
Remény száll majd, újra magasra velem,
kezed fognám, s többé el, nem engedem,
nem, hogy nekünk, újra a kámfort játsszad,
ne mutasd hát nekem, megint a hátad!
Kezed fognám, gyorsulj pillanat bennem,
te játssz csak velünk, s ne a képzeletem,
hamis szavak tudom, hogy nem csengnek jól,
légy te, te az első, ki igazat szól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése