Ács Nagy Éva
Vágyam erdeje
Vérpiros ajkadról fakadnak, rügyeznek az álmok,
szívem vadul pulzáló erdejében, a vágy törtet,
előre fel, tűnjön el minden előlem, mi álnok,
már nem hallgathatok, agg, néma leventeként többet!
Csak te ébresztheted fel bennem, holtban, a tavaszt,
sápadt arcomra, ajkamra lehelve több életet,
vad táncra hívó szavad, fénylő kikeletre ébreszt,
zenével , madárfüttyel törve, köröttem a csöndet.
S vágtató vágyam erdejében, megújuló szenvedély
ringat el, simogatva ráncaim, gyötrődő lelkem,
égek, lángolok, forróság jár át, de ez a tökély,
akarom , hogy izzó heved, itt és most, átöleljen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése