Elmondanám

Ács Nagy Éva

Elmondanám

Elmondanám, hogy mennyire szeretlek,

de szóban ezt, kifejezni nem lehet,

elmondanám, hogy időnk haladtával,

érted ugyanúgy epedek, mint ifjú,

kiben túlfeszítettek még a hormonok,

ki képes volt egy csókodért virrasztani,

várni rád, hogy hazatérsz hozzám,

elmondanám, de többet ér szavamnál,

ha rád nézek, és testemben reszketek,

nyárfalevélt játszom a puha paplanom alatt,

várva, hogy te erős, szikár pajzsként

vigyázol majd reám, betakarsz testeddel óvón,

hogy megvédj az éjszaka démonjaitól.

Elmondanám, de nem is kell ide szó,

minek ha az a légbe száll, elillanó kámfor,

a testem beszéde, némán többet mond

mit érzek irántad, s a vágy bennem igaz,

ő nem hazudik érdek ellenében, ö valódi

szólója a szerelmemnek, hiszek neki,

és te higgy benne, akkor is ha ráncos lesz

feszes bőröm, ha szívem lassabban pulzál,

de érted él, érted éli meg a holnapi hajnalt,

veled fog dobbanni minden napon, még

azon az utolsón is, veled megyen át a fény

kapuján, kézen fogva, együtt dobbanva,

elmondanám, hát most némán elmondom,

hogy örökké szeretlek, s várni fogok rád!