Ács Nagy Éva
Most élj meg mindent
Tegnap kacaj volt, mosolyt csalt arcunkra a derű,
de holnap talán, sötét lepelt dob ránk a ború,
mennek, sorvadnak, szép lassan, telnek el éveink,
mint öregedő fának, földre hullnak leveleink!
Elporladunk egyszer, mert pillanat csak a létünk,
mint holmi tiszavirág , holnap már nem mi élünk,
de addig szeretni kell , elfogadni az időt,
magunkhoz engedni minden jót és szerethetőt!
Amit elmulasztunk, fáj, nem lesz több lehetőség,
hogy megtedd újra, tévhit, délibáb a reménység,
mert odaát tudd, nincs az mi itt van, itt a földön,
üresség honol szemekben, érzéketlen börtön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése