Ács Nagy Éva
Reményt vesztett éj
Sötétség honol, reményt vesztett éj,
magány ködében,kitaszított én,
gondolatom így semmivé oszlik,
fájsz sóhajom, egyre jobban vérzik.
Koldusa lettem, fekete éjnek,
remetévé váltam, a napfénynek,
kóbor vándort szült gondolatom,
borús keserv , már társban sóhajom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése