Ács Nagy Éva
Ábránd
(Ihletadó:Vörösmarty Mihály.
Ábránd)
Képzelem megint, hogy mellettem fekszel,
hangtalanul kémleljük felettünk kéklő eget,
hangosan lüktetve, érzem szíved dobbanását,
hallom vágytól felszakadó sóhajod, tán értem.
Lennék én a fű, melyet érint az izmos tested,
az égen a felhő, mely magára vonta tekinteted,
és üde friss levegő, melyet csábosan belélegzel,
lennék örök harmatcsepp, könnyeid helyett, neked.
Képzelem ez mind igaz, hogy ez nem csak álom,
nem üres mellettem a zöld fű, s azúrkék az ég,
sóhajodra tovalibben ott fent, egy zord felleg,
heves szívdobbanásodra enyémmel felellek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése