Ács Nagy Éva
Lélekharcom
Testem már fekszik előttem,
felette lebeg a lelkem,
ijedten, mint vad, csak szállok,
nem értem én, ezek álmok?
Szívem összevissza dobog,
vérem kifolyik, de lobog,
látom önmagam, ki most holt,
ugye élek? Ez tréfa volt!
Visszakérem még az időm,
kell, hogy legyen lelki erőm,
akkor is ha fájt itt a lét,
most az életem a nagy tét!
Testem nélküled semmi csak,
már nem harcolok magammal,
roncs emberi halmazat, vak
szemem, nem lát mást, csak homályt,
akarom lelkem, a hodályt!
Szédült álmom hess, szabadon
most virágokról álmodom,
ki győz, veszít, nem vigasztal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése