ERDEI KAVALKÁD
Szonett.CXXXII. 132
Írta:Ács Nagy Éva
Szinte mesél nekünk az őszi erdő,
Színessé alakítja a természet.
A fák között már érezni a telet,
Fény sejtelmes, mint valami más erő.
Magas fák lombjai között lest látni,
Hol fürge vadász figyeli a tájat.
Látni vél csodás, riadt őzsutákat,
S valahol, szarvasbőgés is hallani.
A fákról aláhullik egy kis levél,
Szél suhogása, lágy akkordot zenél,
Egy büszke agancs az avarban lapul.
Éhes erdei nép, bőgése hallik,
Oly bátrak a merszek, senki sem alszik,
A Korgó gyomruk most, hatalmas nagyúr!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése