Ács Nagy Éva
Cinegécske balladája
Egy picike árva, gyöngécske cinege,
éhes volt ő nagyon, most papsajtot enne,
de sajnos neki csak, szomorú sors jutott,
útjában fecskeraj, hiába is futott.
Pedig jól érezte, ott túl a lapályon,
ha átérhetne az őt gátló apályon,
ott a zöldhatárnál, bőségesen terem,
mennék is szívesen, de így hogyan tegyem?
Ó hatalmas fecskék, ti ijesztő népség,
engedjétek útra, picinyke cinegét,
ne gátoljatok meg, szánjatok meg engem,
aprócska a csőröm, gyöngyharmat én testem.
Ne szívjátok ki még, a tartalék erőm,
mint milljó, ezeregy, vérre szomjas nadály,
vérem ne hulljon le, elébük mint préda,
csillapítsam éhem, én éltem nem tréfa.
Fecskeraj szívébe nem hallik jól e szó,
cinegécske felett örül a kuruzsló,
most süket fülekre talál a kérelem,
cinegécske sírhat nagyon keservesen.
Cinegécske gyönge teste földre lehullt,
apró kis szívében, a láng lassan kihunyt,
fecskék szálltak, szálltak, kárörvendve pont arra,
nevetve néztek a hideg szemű madárra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése