Ács Nagy Éva
Emlékfoszlány
Egy sárgára festett kicsi ház,
előtte áll egy cseresznyefa,
s a mamám ott ül alatta.
Vagy az ajtóban állva leselkedik,
vagy a vacsorával tüsténkedik.
Mellette macska sündörög,
éhes már, tejért könyörög.
Kint a kutya mérgesen ugat,
ijesztgeti nagy hangon a vándorokat.
Kerítésen a napon kint a dunyhám,
rajt a napsugár táncot jár.
Kotkodál a tyúkanyó,
lesz a tálon ennivaló.
Az ablakon a függönyt a szél fújja,
a szobát járva át, itt az útja.
Kötélen szárad a ruha,
mamám két kezével mosta.
Szelt nekem friss kenyeret,
szívből adta, éhezni nem engedett.
Megsimogatja öreg kezével fejemet,
a mamám nagyon szeretett!
Emlékfoszlány, mind képzelet,
de legalább vele lehetek!
Még szorosan, féltőn fogja a kezem,
sír, vár valamire, nézi a szemem
Vár, lesi, hogy megérkezem!
Akkor végre mellette leszek,
kacagok én boldog gyerek!
Falu szélén, kicsi sárga házban,
úszunk együtt a boldogságban!
Lesz még ott szeretet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése