Ács Nagy Éva
( Árvácska, című film nyomán)
Kép: jelenet a filmből)
A lány mezítelen volt, lábán sem volt cipő, mégis fürgén szalad a mezőn! Kacagott, miközben a tehenét kergette ki a szomszéd tanyáról. Valahol delet harangoztak, megkordult a gyomra, éhes volt, a tehénke most békésen legelészett. Ő volt a társa , a barátja, az anyja, mivel árva volt, tudta, hogy csak benne bízhat! Közelében volt egy dinnyeföld, felkapott egy jókora dinnyét, földhöz csapta, és jóízűen majszolta! Piros, ragacsos leve végig folyt az arcán, mezítelen bőrén, le egészen az ágyékáig. Gondolkodott, neki miért nincs semmije, miért nem szereti senki? Múltkor is az a szomszéd gazda bántotta ott, miért? Miért? Hol van anyám, kérdezte az égre nézve! Közben bőgést hallott, alkonyodott, hazafelé vette az irányt, úgy ahogy volt, ahogy a világra jött, senkiként, mezítelen. Álmodott, és ott volt ruhája, cipő a lábán, volt anya, apa, szerették, és kapott enni, olyan nagy karéj zsíros deszkát, amit múltkor látott a gazda kezében. Kért, de belerúgtak, rákiabáltak, Takarodj! Álmában boldog volt, nem fázott, hirtelen meleg járta át, madárcsontú kis testét, mosolygott! Hideg volt, ott kint fagyott már, angyalokat látott álmában, felé nyújtották kezüket. S ő ment, lépett feléjük, lebegett a felhők felett, szárnya nőtt, angyal lett. Reggel az istállóban találták meg megbékélt testét, halovány arcán mosolyában tükröződött a boldogság! Többé nem bánthatják, nem alázzák meg, szabad lett, senkiből, valaki!
Ács Nagy Éva
Árvácska
Apró, kicsi testén, fájdalom nyoma,
szemében lángol a vágy mosolya,
csak szeretetre vágyott, semmi másra,
nem holmi vagyonra, gazdagságra,
árva volt ő, a világ árvája,
de aki nem szeret, az az igazi Árva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése