Ács Nagy Éva
Álmodom és vagyok
Álmodom, ébren, mint annyiszor,
elvonultan, kezemben cigaretta,
gondolatom a füsttel egy időben
száll, hol ép elmémnek nincs határ.
Vagyok némán, felfelé száll a füst,
s a füstgomolyagban jössz felém,
átölelsz, perzselő vulkán vagy nekem,
melynek lángoló tűzmagja lettem én!
Álmodom, hogy újra velem vagy,
s megkínállak egy rég vágyott cigivel,
száll a füstje, s ott fent összeérnek,
egymásra nézünk, s elindulsz felém.
Vagyok, újra a régi hősszerelmes,
már nem egykén, hanem veled,
izzó tekinteted érzem ágyékomban,
s megmozdul bennem a képzelet.
Álmodom, s ez az álom hiszem a való,
vagyok, remegő testben, már nem én,
akaratom a füstfelhőkkel elszállt,
önmagam irányítani nem tudom rég!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése