Ács Nagy Éva
Láng fogságában
(2007. Január 15. emlékére)
Januári fagyban, füstös köd száll,
lángra lobban a tűz, recsegve
ropogva égette fel a reményt.
Ereje megállíthatatlan volt,
nevetve temeti, perzseli fel az életet,
öröm táncot jár lángja a szélben,
egyre magasabbra csapva törtet,
egyre forróbb a levegő, izzóbb a láng,
mindent romba dönt, sír az óriásnak hitt
épület, könnyek csorognak a lángra,
álmok, vágyak romhalmazzá válva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése