Ács Nagy Éva
Angyalt láttam
Éji csillogó fény, tán égi tünemény,
viharzott felém, csendben figyeltem jöttét,
már lelkemben éledezett a holt remény,
átitatta bensőmnek halódó létét.
Melegség hatolt át, szememnek íriszén,
s magam elé képzeltem én, hogy ragyog fel
újra bennem a rég nem létező szírén,
ez valami álom, vagy csoda, felsőbb jel.
Álltam, remegve mint galagonyabokor,
a homályban kirajzolódott egy alak,
halvány arcára ,Isten aggatott mosoly,
fürkésző szeme, boldogság után kutat.
Szerény ruhájában is pompásan festett,
aranyló hajzuhataga válláig ért,
nyújtotta már segítő szándékú kezét,
angyal láttam akkor, és én tudom miért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése