Ács Nagy Éva
Szeretnék
Fénykép, magányosan az asztalon,
némán nézem, szinte hozzám már szól.
Pajkos, huncut mosoly ül arcodon,
nevettünk egykor, minden kis bajon.
Szemedben régi csillogás, ott van,
látom feltűnni ott a sarkában.
Hajad kócos, aludtál, még látszik,
vele a szél pajkosan mókázik.
Karom mozdulatlan, úgy ölelne,
bennem él a szenvedély rejtelme.
Ölelj át még egyszer, most úgy bújnék,
válladhoz megpihenni, simulnék.
De nincs más belőled, csak egy fénykép,
pedig mindent úgy, de úgy szeretnék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése