Ács Nagy Éva
(Közeledik a karácsony)
Nem álom volt
Tél van, ünnepillat kering a levegőben,
az egész világ lassan fénylik a díszben.
Emlékszem jól a meghitt gyerekkoromra,
az első igazi csodás karácsonyomra!
Alig vártuk, hogy December legyen,
hogy minden szín pompázzon, hófehérben,
vastag jégpáncél lepje el a szürke utat,
hol az ócska szánkónk majd fürgén szalad.
S most újra tél van, ünnep közeledik,
a berkek a fák most ezt hangosan zengik,
ócska szánkót húz egy aprócska kisleány,
reméljük, karácsony lesz neki már ezután.
Sóhaja száll, nekünk ez kell, drága kis fenyőm,
ünnepeljünk, fent, együtt, a havas hegytetőn,
szeretetben, nyugalomban, örök békében,
énekünk szólaljon meg a zord szívekben!
Közeledik hát a várva várt karácsony,
betlehemi csillag fénylik majd a faágon,
falusi ház előtt megáll egy kicsi szán,
kacagva szalad ki a házból, a kisleány!
Eljött végre, mégsem álom volt, való ő,
szarvasa is igazi, oly magasra szökkenő,
érces hangja száll csak száll a sötét éjben,
tündöklik ruhája, a holdvilág fényében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése