Ács Nagy Éva
Magány óda
Magányos vagyok, törpe, kopár szirt tetején,
mint mocsaras terület közepén álló fa,
mégis néha kis fény járja át a lombjaim,
talán rám találnak itt az én madaraim.
Magányos vagyok nélkülük, bomló, egy senki,
rongyos koldus, ki koldulna értük, ha kérnék,
de most én kérek, én remélek, hallok egy szót,
távol zúg egy dallam, hallani akarom jól!
Magányos vagyok, jég hideg, haldoklik szívem,
egyedül öregszem, nem jó ez nekem, tudom,
vérző vágy a sóhajom, sebeket lélegzem,
egyedül! végleg semmivé lesz, sorvad lelkem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése