Ács Nagy Éva
Meghitt öregkor
Arcunkra írva, ráncokba vegyülve az élet,
szemünk fénye, lángol, éli még a múlt szépséget,
tükör nem rejti el, elölünk, kik voltunk egykor,
boldogság, a szeretet, függvénye nem életkor!
Veled drága társam, jó barátom, jóban rosszban,
osztozva emlékek örömében, bánatában,
nekünk már ajándék itt minden megélt pillanat,
tegyünk most róla kedves, hogy csak széppé tegyük azt.
Sajgó szívünk dala felcsenget, hol vagy ifjúság,
lelkünk sóhaja morajlik, néha űzne a vágy,
de veled álomszép most ez a meghitt öregkor,
szemünkben izzó, lobogó vágy, heves mint egykor!
Mi látjuk kéklő íriszén ifjúi önmagunk,
test, lelkii fájdalmakkal, táncolva dacolunk,
éveink nem múlhatnak nyomtalanul csakúgy el,
szeretni mindig, ifjúként, aggastyánként is kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése