Ács Nagy Éva
Értetek
Furcsán viselkedem, fejem lehajtva ballagok,
s a földet bámulom, hozzá beszélek csak,
mert ti ott lent örök álmot alusztok már,
eső esik, viharos a szél, könnyem vele a földre pereg,
s a vihar után az égen, szivárványt felfedezek,
s ott a csodás ív alatt, fényt látok, fénylő szempárokat,
kezem nyújtom, de oly magasan van, elérni nem tudom,
hiába rugaszkodom, aprócska én, a távolt legyőzni,
nincs oly erőm, s itt a földön, nincs is oly hatalom,.
Szél tépi a hajamat, tövestül tépi ki szívemet a fájdalom,
kiabálnék, de torkomban néma a hangom,
könnyeim marják arcomat, szememet, már homályt látok,
én ember itt a földön egymagam, örökös gyászban állok!
Értetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése