Ács Nagy Éva
De jó volna csak
Kikapcsolnám, ha tehetném, az idő gombját,
megoldanám én, szívesen mindenki gondját.
Nem rohanna senki, fejvesztve a vesztébe,
boldogság honolna e világon itt végre.
De szívesen festenék, csak boldog életet,
adnék mindenkinek ki akar, szeretetet.
Látnék színes, ragyogó, boldogság arcokat,
nem zord, a sírástól, maszatos gyászolókat.
De építenék valahol, remény szigetet,
odavinni azokat, kiknek rég elveszett.
A fák között szaladna fürgén a sok gyerek,
lenne bőségesen mindig étel, egyenek.
Játszani kéne csak, amíg gyerek a gyerek,
megtanítanám, hogy újra azok legyenek,
felnőni ráérnek, nagyon ne siessenek,
játszanak, reményt el így sosem veszítsenek.
De szeretnék huzatot húzni a világra,
sötét oldalát átszínezni nap-sárgára.
De jó volna, ha egyszer megvilágosodna,
fekete színre többé senki nem gondolna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése