Ács Nagy Éva
Indulj felém
Hallgatsz, hallgatok,
min vesztünk össze,
már nem is emlékszem,
látod fény van,
ne bújj el előlem,
várlak, várom, hogy szólj,
indulj végre felém,
hogy nevetve nézz a szemembe,
hallgatásod kínoz,
s az enyém szintén,
őrületbe kerget a borús éj,
mögé rejtve az érzéseim,
jégpáncélt húztam rá,
de indulj, kérlek,
addig míg meg nem fagy szívem,
tápláld a meleget, ölelj át,
csókra nyíljon ki szád,
hallgatsz még? Mondd mire vársz!
Indulj felém, várlak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése