Ács Nagy Éva
A leg nekem
Visszakaptam az ifjúságot,
egyszer már elvesztettem,
de most nem engedem!
Ő kell,ő kedves,a leg nekem.
Ha kell, szorosan fogom kezét,
letörlöm könnyező szemét,
meggyógyítom fájó szívét,
szebbé teszem az ő életét.
Messze van, távol tőlem,
de dobban lángja szívemben,
a múltban, jelenben a jövőben,
végig kíséri röpke létem.
Ő gondolt mindig rám, tudom,
az én gondolatom is nála járt,
de nem kerestük a másikat,
barátság távolságra szakadt.
De nem el, nincs itt olyan erő,
mert a leget sosem felejtjük el!
Marad örökre, emlék nekünk,
vele együtt, egymásért létezünk.
Távozásomkor viszem magammal,
mert velem kicsit ő is majd meghal.
De most még miénk,a remény,
most még velünk az utolsó napig él.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése