Ács Nagy Éva
Gyarló a bűnöm Isten
Eleven vagyok, én is fájok, vagy elesek,
egy szó tör elő torkomból, fájok Istenem,
nem látom jól, sötét az ég, de mégis érzem,
érlelődő, lágy simogatását lelkemen!
Néma ő, nem szól hozzám, csak néz reám, hallgat,
hallom én vasárnap zúgását a harangnak,
hűs oltárnál térdre borulva, érzem szeret,
esdve, imára kulcsolom érdes kezemet.
Néma ő, nem szól, hallgat, s átöleli lelkem,
foszladozó életem, eléje vetettem,
ő tudja meddig tehetem még, hogy lehetek,
mikor majd szólít, én bátran, nevetve megyek.
(Istenem! kérlek, azért még úgy nem sietek!)
Kicsit a földön, hozzád esdve imádkozom,
ha üvöltve, vagy némán fájok, hát szólítom,
vétkeztem én mint más gyarló ember, büntess meg,
Isten ha teheted, kegyelmezz! segíts lelkemen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése