Emlék csónakok

Ács Nagy Éva
Emlék csónakok

Elárvult, bús csónakok ringanak a Dunán,
minden vágy, álom, ma már messzire kóborol,
feltűnik egy kép képzeletemben valahol,
s én szaladok eléje sebzett álmom szárnyán.

Vissza menni oda, hol a víz fodrozódik,
kicsit még, csónakokban te , én, összeforrtunk,
egymáshoz simulva némán, egy szót sem szóltunk,
észre sem vettük, hogy nincs éj, már hajnalodik.

Már szép emlék, de rágondolva, forr a vérem,
minden pillanat élettel volt átitatva,
visszamentünk hát, a jelentől megriadva,
énekünk felharsog, ez egy igaz szerelem.

Elárvult csónakok sírása fülembe cseng,
szívem dobbanása a múltért esdve eped,
a jövő viharát űzd el, nyújts felém kezed,
lelkem nélküled árva, a parton csak cselleng.