Ács Nagy Éva
Pokolkapujában írva
(Idézet: Turza Sándor)
Elém dobva papír és színes ceruza,
írd le, mit szeretnél, Isteneim kértek,
de én Isteneim, ehhez most nem értek,
sorsom amúgy-is mindig oly keszekusza.
Pokolkapujában már oly sokszor jártam,
határon kívül maradt a kerek világ,
mert kertemben nem mindig nyílt ki a virág,
itt a földön általában sokat fáztam.
Szóljatok reám, mondjátok, hogy nem így van,
’"Tolla nyomán lángol a vakolat,
fénye utat mutat a pokolkapunak.”
eszmei idézet, örökre lángoltat.
S mégis a nemszeretem föld az otthonom,
hol a fény rám is ontja néha sugarát,
vágy, meglelem a boldogság kék madarát,
remény akkor is van, ha fagy a mosolyom.
Elém dobva, papír és színes ceruza,
írom lassan fénytelen színű gyöngybetűim,
beleszőve, álmaim és fájdalmaim,
tán ördögi cselszövés, széjjel nem zúzza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése