Ács Nagy Éva
Árva lélek
Fekszek előttem, s én ijedten felettem szállok,
halott vagyok, vagy mégsem? rossz az amit álmodom?
mellettem felhangzik vészjóslón a szó, ennyi volt,
látom magam, él a lélek, most aztán tudom jól.
Küzdelem volt ez, melyben végleg alul maradtál,
de engem a lelked, örökké magamra hagytál,
vajon újjá születni kiben, vagy miben fogok,
vaj akkor is én leszek, ugyanúgy gondolkodom?
Hiszem, hogy a testet itt lent, mi lelkek csak béreljük,
lejárt az idő, más alakot kell keresnünk,
talán megint csak emberként születhetünk újra,
vagy sűrű növényként az erdőben, vaj ki tudja?
Fekszel előttem kiterítve én drága testem,
árva lélek vagyok, helyetted mást kell keresnem,
de elfeledni sosem foglak, neked ígérem,
te voltál a fény az éden, csodás élőhelyem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése