Ács Nagy Éva
Esti félhomály
Esti félhomályban kezem imára kulcsolom,
én Istenem, jó Istenem, hozzád sóhajtozom,
érzem jelenléted, megvilágító aurád,
gyarló emberként állok itt , előtted ki imád,
tudom vétkeztem sokszor, de emberi a hibám,
én és rossz sorsom tehet róla, sorsom te cigány!
Esti félhomályban,könnyes szemmel, térden rogyva,
mentegető szavaimból már végleg kifogyva,
én Istenem, jó Istenem! Te ott fent a mennyben,
nem látod jól talán, hogy vérem folyik a könnyben?
Hiszek, mindig hittem, hiszem én jól a jóságod,
vágyom tőled a megváltó igaz valóságot!
Esti félhomályban, egy sötét penészes zugban,
végleg megtisztultam, testben és a gondolatban,
hiú ábránd volt az, másnak a kincsére vágyni,
élni akarok itt veled, s nem meggazdagodni,
tudom a boldogságnak nincs pénzbeli értéke,
szegényen is, a hitemben, elérhetem végre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése