Ács Nagy Éva
Haza száll, vágy sóhajom!
Mint elhagyott gémeskút a Hortobágy közepén,
szívem olyan magányos itt, mint a világvégén.
Egyedül fáj minden sóhaj, magányos a lelkem,
a kismadár az erdőn, már nem úgy dalol nékem.
Vagyok, mint a vándor ki felfedezi a kutat,
s szomját oltja, mohón iszik vízéből nagyokat.
Néha engem is felfedeznek, beszélnek hozzám,
emlékek nem ide kötnek.Haza vágyom! Szól szám!
Hol nyílik a kertemben az én kedves virágom.
Haza, hol ablakom alatt a madárkát hallom.
Hol a fű is zöldebben vár, illatát lélegzem.
Hol az erdőbe vezető ösvényt is ismerem,
s tudom a róka gomba melyik fa alatt terem.
tavaszi szél, kikelettel, mindig üzen nekem.
Haza, hol mindenki ismerősen nagyot köszön,
s én is vágyom őket, hogy látnak az nekik öröm.
Otthon, itt ebben a kis faluban, itt a haza,
kedves nekem a falum csillogó, lágy mosolya.
Bárhol vagyok a világban, haza száll sóhajom,
idegenföld utcáit sokáig, nem róhatom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése