Ács Nagy Éva
Rabló idő a némaság
Rabló idő a némaság
Haragszol, megint, látom én rajtad jól,
hiába mondod tagadva, nincs semmi,
hallgatásod el nem tudja leplezni,
olvasom a fanyar mosolyt arcodról!
hiába mondod tagadva, nincs semmi,
hallgatásod el nem tudja leplezni,
olvasom a fanyar mosolyt arcodról!
Melléd akartam kicsit este bújni,
de te folyton folyvást arrébb húzódtál,
még egy árva, röpke csókot sem adtál,
szeretlek, szerettem volna mondani!
de te folyton folyvást arrébb húzódtál,
még egy árva, röpke csókot sem adtál,
szeretlek, szerettem volna mondani!
Bocsánat kérem, de nem tudom miért,
de hát azért amiért te gondolod,
álmainkat haragoddal rombolod,
s azt akarom, hogy együtt vagyunk, dicsérd!
de hát azért amiért te gondolod,
álmainkat haragoddal rombolod,
s azt akarom, hogy együtt vagyunk, dicsérd!
Tudod, rohan az idő, olyan hamar,
s a némaság ,azt rabolja el tőlünk,
kevesebbet enged, mit együtt töltünk,
szeress, most, ne mikor ellep az avar!
s a némaság ,azt rabolja el tőlünk,
kevesebbet enged, mit együtt töltünk,
szeress, most, ne mikor ellep az avar!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése