Ács Nagy Éva
Messze száll a sóhajom
( Judith Orosznak szeretettel!)
Messzire viszi a szél az én sóhajom,
minden vágyamban élsz, lelkemben fájdalom,
mert tudod, hiányzol olyan nagyon nekem,
dalolnék én még, de torkom tehetetlen.
Némán hallgat most, nem dalol, mert az akkor
csak fájna, de majd talán, majd valamikor,
ha tengernyi moraj bennem csillapodik,
ha szívem megint hisz, majd újra álmodik.
Feltámad újult erővel a gondolat,
mely feléd vezeti az álomfonalat,
és jobb lesz ott minden, szebb, s oly csodás, hidd el ,
mert a végtelen róna szeretve átölel.
A haza küldi feléd csáb hívó szavát,
a megáradt öreg Tisza, bősz moraját,
szellő lebbenti a vén diófa ágát,
tán egykor neked ültette el nagyapád.
Nyaranta kezedbe olvasni, könyvet vettél,
s a fa árnyékában csendesen pihentél,
majd ha jött a hűs alkonyat szép színével,
a közeli club várt rád hangos zenével.
Álmok, vágyak, szerelmek, e honhoz kötnek,
számtalan emlékek, most velem üzennek,
hallgasd az éjben, hogy a tücsök hegedül,
nélküled árva, mély álomra szenderül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése