Ács Nagy Éva
Vágy percek, végtelen út.
Vágyódom, szemeim előtt végtelen út,
távolt nézem csak, könnyem arcomra csorog,
fénytelenné vált minden, köd lepi a bút,
csend sóhaj, szinte hallom a perc vánszorog.
Álmodom mindig, létemben nincs sok öröm,
mosolyom rég halovány arcomra fagyott,
ez a hely, enyém, ez lett már a börtönöm,
rózsa álmok,fehér vágyak, mind becsapott!
De várlak, mégis, reménykedem a fényben,
várom, az út egyszer, valahol véget ér,
bízok, a selymesen sima érintésben,
hogy sóhajom egyszer még, megint útólér!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése