BENNEM ÉL AZ Ősz
Szonett :CXXIX. 129.
Írta:Ács Nagy Éva
Szívemben, beköszöntött végleg az ősz,
Csak úgy hirtelen jött, még nem is vártam.
Forrt a vérem, nem ez volt mire vágytam,
De jött, felügyelt rám, mint ijesztő csősz.
Valami lassult bennem, létem oly bősz,
Megcsapott a szele, mint erős áram.
Vénülő testemben lelohadt vágyam,
Kéne nekem talán, egy ifjú dublőz!
De felfedeztem magamban szépséget,
Nem kergetve álmomban több kétséget,
Szeretni, elfogadni mindent mi szép.
Számban még, ifjúság íze oly erős,
Ágyékomban pezsdülő vágy, ismerős,
Az érzésekben nincs kor, ami átlép!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése