KÖTŐFÉK NÉLKÜLI VILÁGOM
Szonett: CXXX. 130.
Írta:Ács Nagy Éva
Van tán egy hely, hol minden zabolátlan,
Hol lelki fájdalomra, gyógyírt lelek,
Madarak dalára, fürgén ébredek,
Békébe merülök az alkonyatban.
Csend folyó, mellettem fényárban úszik,
Szabadon száll felfelé a gondolat.
Egy perc csupán, feledem a gondokat,
Kötőfékem mit hordtam, most búcsúzik.
Nem rángatnak zsinóron, nem vagyok báb,
Szaladgálhatok egész nap, mezítláb,
Nyugalom, nekem mindennél többet ér.
Ember vagyok, végre, a magam ura,
élek, nem mint holmi papírfigura,
végre szabadon, nekem terem babér!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése