Ács Nagy Éva
Bús szívem balladája
Anyám tudtán kívül, rútul becsapott,
ígérte nekem a fényes holnapot,
ébredve, sárba taszított a való,
mondd csak drága anyám? Ez mire volt jó?
Anyám nem tudta, hogy hazudott nekem,
mondta, hogy a holnap jóval kecsegtet,
de hát összevissza, csakúgy fecsegett .
vágy reményem elillant, és oda lett!
Anyám hiszékeny, húzta előttem hát
a remény csöpögő, mézesmadzagját,
de nem oly édes- krémes ez a világ,
fakó minden, felettünk, dúlnak csaták.
Anyám naivan jót hitt bennem mindig,
de néma sírokon jégvirág nyílik,
pokoltűzben emésztve, lángol lelkem,
elveszett rég, elégett benne hitem.
Anyám te, ki mindig meleget adtál,
most miért csak hideg szavakat szórsz rám,
miért a hazugság jó, és az átok,
jót pedig űzik, szavai sótlanok.
Anyám, te oly jó voltál, én már tudom,
mégis hová tűnt a mosoly arcodon,
fájdalmak megkövesítették szíved,
utadon lemondás, és sok-sok könnyek.
Anyám te ki oly jó, hazudtál nekem,
most én is hazudjak?Kérdem, azt tegyem,
utadat járva , vermemet megásva,
kérdem , tegyem? bús szívem balladája!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése