Ács Nagy Éva
Háborgó lelkem
Háborog folyton a tenger bennem,
mert mindig felkavarják a lelkem.
Zavarossá teszik a hullámok,
keresztezik utam a villámok.
Legyőzném, de gyenge én, nem tudom,
vannak rosszak kik várnak utamon.
Bántanak, fájok, sebeznek, vérzek,
hát bántok én is, sebzek, s nem érzek.
Vihart dédelgetek már lelkemben,
háborgó tengerként dobog szívem
Kérem Isten , tisztítsd meg a vizet,
mely bennem, legbelül keletkezett.
Akkor újra szép lesz majd az élet,
hószín lelkem lesz, én ember remélek.
Partot érek a remény sziklánál,
szebb lesz ez majd ott, minden álomnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése