Ács Nagy Éva
Szükségem volna rád
Előttem mindig feltűnik egy homályos kép.
Könnyem hull le a földre s mindent elönt a fény.
Kitisztult elmém lát és jól érzékel téged.
Igazából soha nem hittem el, hogy véged.
De árnyék borul újra és újra a képre.
Kapaszkodnék érted, jajongva nyúlnék feléd,
de álmodom, hogy zuhanok megint a mélyre,
szükségem volna rád, mint utolsó esélyre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése