Ács Nagy Éva
Modern boszorkány mese versben
Fénylik az égbolt, békés a táj,
felhők mögött berregve, robogóján,
fiatal boszorkány száll,
átrepül az erdőn, a tisztáson,
találkozón jár az esze, bíz mi máson,
szemeit mereszti, a patakot keresi,
társai ott a tanyán várják,
tán már a boszi táncot járják,
varázsitalért jött, vagy egy jó receptért,
férjet szeretne fogni, s itt az alkalom,
egy jó ital, étel, s tán nem marad ő hoppon,
sötét az égbolt, felhőt sem látni,
robogója nyugszik a csendben,
az asztalon gyertya és díszes teríték,
várja a férfit, hogy belép,
fordul a kulcs, nyílik a ajtó,
s belép a vágyainak álma,
néz rá némán, nem szól semmit,
csak zsebében kotorászik, s egy kisdoboz
kerül elő, a kisboszi elé lép, letérdel,
s úgy kéri meg örökre a kezét!
Elvarázsoltál, te édes kis boszorkányom,
ugye leszel az én egyetlen asszonyom?
Igen, igen, csillant fel két fekete szempár,
álomesküvő a mai boszorkánynak is kijár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése