Ács Nagy Éva
Tavirózsa
Tóvízén lebegő, zöld párnák közt
illatozó bűvös, lila csoda, álom,
láttára szívemben repdes a mámor,
karom nyújtanám felé,de késő,
mert hirtelen nem találom,
hidegre fordult az alkony,
s megadva magát, fejét álomra hajtotta,
bimbója most már tiszavirág létét siratja,
szívem vérzik , e szépség elmúlásán,
életre kelteném, de erőm tehetetlen,
várom újra majd, de addig sír érte lelkem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése