Ács Nagy Éva
Nincstelenül
Már nincs szinte semmim,
mindent mim volt, elvesztettem,
egy októberi borús napon, tudom jól,
én is, érzelmileg, halott lettem.
Nem érzem a meleget szívemben,
csak a hideg van mindenhol velem,
nem látom jól a fényt, koldus lettem,
csak létemben,sötét a társ nekem.
Nincs járható, motivált út előttem,
nincs értelmes,vágyott cél, csak űr,
tátongó fekete, démoni mélység,
majd mindenhol, csavaros zűr.
Van, vegetáló, fonnyadt testem,
fogatlan száj, ráncos homlokom,
magánytól ékes, ezernyi éjszakán,
összegörnyedve, sírba halódom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése