Ács Nagy Éva
Ősz volt akkor is
Ősz volt hát akkor is, de pontosan ilyen,
akkor vett el tőlem más, s ma nem vagy velem,
fájdalmam harsogott a havas bérceken,
vad szélben álltam, majd lent a sötétségben.
Ősz volt már akkor is, és én megnémultam,
emlékszel még? Pedig mindig csak daloltam,
érezlek, megélt, s meg nem élt pillanatban,
kívánlak, látlak, álmatlan álmaimban.
Ősz van megint, kiáltok. már ne játssz velem,
akarom még azt, amit ott elvesztettem!
Nem látom jól a szemed, felhők felettem
vonulnak, karommal homály felé esdem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése