Ács Nagy Éva
Alárendelve
Magamba mart a néma fájdalom,
semmi kongatja üres tarsolyom,
rideggé vált szavak, nem csengnek jól,
szóvirágom némán , megrogyva szól.
Adott hát, semmit, de mit is vártam,
mert önző módon, csak én imádtam,
pofont kaptam, mely iszonyúan fáj,
szemem elborítja, könnyes homály.
Bezzeg holnap majd újra hívogat,
rám szórná, hazug, hitvány csókokat,
üvölt bennem a tehetetlen vágy,
hadakoznék, de ő úr, én a jobbágy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése