Ács Nagy Éva
Ihlettelenül
Ma ellopták aljasul előlem az ihletet,
betörtek elmémbe, kiraboltak,
ma hát halottak lettek a versek!
Gondolataim zavartan tehetetlennek,
megbénult szavak, most néma a torok,
hát akkor ma ihletet temetek!
Múzsámat is elrabolták, lábán béklyó,
láncra verve, arcán nincs semmi mosoly,
emberek, vissza kaphatnám az ihletet?
Nélküle semmi én, érzelmileg negatív roncs,
vitorla nélküli, összetört, csonka árboc,
melyet az üvöltő szelek csak-csak tépáznak.
Koldus lettem, ki most nem kenyeret kér,
csak az embert , ki voltam egykor én,
gondolatokat akarok, hol tiszta volt az éj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése