Ács Nagy Éva
Csalóka álom
Mellettem most csendes a végtelen tenger,
csábít hív mégis a csodás ismeretlen,
föld felé nézek, érzőn megdobban szívem,
ó tudom jól, ott vár rám igaz szerelem!
A múltkor már láttam őt egy nagy viharban,
benne van, hullámzó vágyként sóhajomban,
érte minden kincsemet végleg feladnék,
egész gyönge testemben, érte lángolnék.
Ó de én csak egy sellőlány vagyok,
nincs lábam, járni a földön nem tudok,
de álmodom, őt, újra és újra megint,
és ez a vágy most orvul rám tör, meglegyint!
Eladom hangom, csakhogy megint lássalak,
feladtam szabadságom, megtaláljalak,
nem kell a tenger alatt békés otthonom,
mióta láttalak, lent lassan haldoklom.
Érezni akarom, hogy lesznek lábaim,
akarlak, hogy teljesüljenek álmaim,
de hangom te nem hallod, elviszi a szél,
pillanatnyi reményem, elnyelte a mély.
Tajtékzó habokba vetem roncs testemet,
testem a habokkal bátran egyesülhet,
mert semmi lett nélküled a földi létem,
semmivé válok csak, fájdalmam nem érzem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése