Ács Nagy Éva
Szállok szabadon
Sétálok gondolataimba temetkezve,
mellettem lévő tájba, belefeledkezve.
Rohanó patak partján, kicsit megpihennek,
nézem a nádast, szitakötőket keresek.
Már látom is képzeletemben szállni őket,
csendben mélázva, némán, csak nézem röptüket.
Szállnak, csak egyre szállnak, virágról virágra,
közben letelepszenek, egy tavirózsára.
Szépséges, átlátszó szárnyuk, napfényben fürdik,
földi szivárványként, varázsfényben pompázik.
Boldogok, gondtalanok, mert végre szabadok,
gondolatban, velük együtt, én is az vagyok.
Szitakötőként szállok, álmodom, szabadon,
s nem félve, elgondolkodva ülök a parton.
Szállok a patak partján, gondtalan sóhajom,
szitakötőként elhagyom bús gondolatom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése