Ács Nagy Éva
Mert várlak
Mellettem hűvös tenger hullámzik,
arcomba mar már, a sós vízcseppje,
könnyeim, tenger vízévé válva,
benne minden keservem áramlik.
De várlak, minden egyes alkonyon,
s az erős morajlásban feléd nyúl
karom, szívemben dúl, hatalmas vágy,
a habokba sírva kapaszkodom.
Felszáll képzeletemben egy sirály,
mely viszi szenvedélyes sóhajom,
remegő testemben legyengülve,
végül feladva, legyőz a dagály!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése