ŐSZI VÍVÓDÁS
Szonett CXXXI. 131.
Írta:Ács Nagy Éva
Szívemben rideg ősz, elért az alkony,
Lelkemben örök az élet halál harc.
Remélem, hogy eddigi út, nem kudarc,
Tükörképem nézem, a hűs vízparton.
Csend van, csak az erdő illatát érzem,
Képzelem elém párom kedves arcát,
Jön felém, álom? vagy tényleg valóság?
Elérném, nyújtom már remegő kezem!
Fagyott hozott ez az éj most már nekünk,
Halott a csók, nincs mibe reménykedjünk,
Anyám! a vágyam nem hív többé táncba!
Siratom a tegnap ékes szavait,
Szánom, elmém átok gondolatait,
Holnapom!ne taszíts haláltusába!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése